Különleges fuvar

Pénteken egy gazdi telefonált, hogy Diamond nevű vietnámi csüngő hasú malacát kellene elszállítanom egy menhelyre. Furcsáltam, aztán némi egyeztetés után elvállaltam a fuvart. Egész úton odafelé azon agyaltam, hogyan lehet egy disznót megfogni. Annyit tudtam, hogy nagyot tud harapni és ha megijed visít mint a fába szorult féreg. Reménykedtem, hogy a talpraesettségem ismét segítségemre lesz. Mikor odaértem egy nagyon kedves fiatal pár fogadott. Diamondnak nagyon jó helye volt, szép tiszta tégla ól, hatalmas kifutóval, teli szalmával. Mint később kiderült a problémát a nemrég oda költözött cane corso okozta. Nem viselték el egymást, féltékenységből sokat verekedtek, így Diamondnak mennie kellett, de gazdija semmi képpen sem szerette volna hogy malackája kolbászként végezze. Találtak számára egy menhelyet ahol több malac társa is akad. Diamond megfogása nem volt könnyű, magától nem akart felmenni a rámpán, a hurkos bot nem fért rá a nyakára, a póráz pedig lecsúszott vastag, ék alakú fejéről... Ha meg akartuk emelni akkor visítva kiugrott a kezünkből, iszonyatos ereje van. Végül kissé ráunva a próbálkozásokra, hirtelen elkaptam a csánkjánál fogva, erre hanyatt vágta magát és fülsiketitően visítani kezdett. Szerencsére a fiúk rögtön vették a lapot, egyikőjük a mellső lábait ragadta meg másikójuk pedig emelte őt. Miután bekerült a ketrecbe abba hagyta a kiabálást, bár ijedt volt, tudta, hogy valami készül. Útközben jól viselkedett, kicsit zavarta, hogy hosszú teste miatt nem tud megfordulni a boxban. A menhelyen a dolgozók már várták. Nagyon jó helyre kerül, több társa is van egy nagy kifutóban. Miután kaptak nasinak kenyeret, Diamond búja gyorsan elszállt, örömmel tömte magába a nagy kenyereket, zsömléket. Gazdinak már nem volt ilyen könnyű... Sokáig siratta szeretett malackáját, de tudta Diamondnak jobb lesz itt....