Megérkezett a kiskutyám

1 hete érkezett meg hozzám Steinhart Nami, vagyis Stella. Ez lett a hívóneve. Nagyon értelmes ordas szuka kölyök, most 2 hónapos. Mamája Steinhart Freia, papája Keno v. Haus Haris. Az utat Sándorfalváról hazáig elég nehezen viselte. Kihányt mindent, de egy hang nem hagyta el a kis pofiját. Méltósággal viselte az egész procedúrát, befészkelte magát az ülés alá és végig ott utazott. Mikor hazaértünk, hamar megszokta a helyét, megbarátkozott a család többi tagjával, a férfiakat különösen szereti. Este evett is, azt hittem nem lesz majd étvágya, de megette a neki szánt adagot. Éjjel 2 óránként visítva ébresztett. Biztos hiányzott a mamája meg a tesói. Megnyugtattam utána tovább aludt. A többi éjjel már nem voltak gondok, aludt... Meg kakilt, pisilt... A szobatisztaságot még tanulja, de hamarosan elkészül a kennelje, ott fog lakni míg nagyobb nem lesz, és akkor majd leköltözik Igorhoz és Boscohoz.. A kennel biztos nem fog tetszeni neki az elején és lesz majd visítás, de kénytelen lesz hozzászokni. Amúgy a kennel építésének ő is aktív résztevevője. Amit mi kiásunk földet azt ő vissza kaparja. Orrával úgy tolja a földet mint egy kis malac, nagyon élvezi. A 40 centis zsalukő sem akadály neki. Meglepődtem, mert nekifutott és átugrotta. Vagyis, pontosabban: átverekedte magát rajta. Nem ilyed meg semmitől. Kivéve a tyúktól, mert az egyszer megcsípte. A cicákkal játszani szeretne, Cimbi ezt nem vette túl jó néven, de Szürike hajlandó vele barátkozni, elviseli a kiskutya tolakodását, nem karmol, nem fúj, csak lapít és várja, hogy Stellát elvigyem onnan. Sok helyen jártunk már, voltunk kertészetben, karosszériás műhelyben, állatorvosi rendelőben, bkv buszon. A kertészetben a fóliasátrat akarta lebontani, a lakatos műhelyben a csavarhúzókkal játszott és, meg sem rezzent mikor lecsapódott az egyik motorháztető. Az állatorvosi rendelőbe gyakran magammal viszem, már otthonosan mozog benne. És otthonosan be is kakil, rendszeresen. :S A szuri az viszont nem tetszett neki, visított mintha élve nyúztuk volna. De fél perc múlva mintha semmi sem történt volna, nyargalászott tovább a vizsgálóban. A buszon sem volt gond, csak kissé felkavarodott a gyomra, szerintem, ha még 1 megállót megyünk biztosan hány. Az autózást még mindíg nem viseli jól. Igorákkal is találkozott már, Igor annyira nem örvend a kiscsajnak, Bosco meg játszana is, de tart is tőle. Nem tud még mit kezdeni vele. Szépen fejlődik, Acanát eszik Eukanubával vegyesen, naponta egyszer kap mellé farhátat is. Azt imádja, degeszre tudná enni magát belőle. 24-én 7 kiló volt, most már szerintem több. Este megmérem. Szóval minden rendben vele, már várom, hogy mehessünk kutyák közé, utcára, majd a doktor néni megmondja mikor jön el az idő hozzá. Fejlődéséről, kalandjairól pedig igyekszem beszámolni. :)