Stella, mint mentőkutya?

Stella már majdnem 5 hónapos és (szégyen szemre) nem igen foglalkoztam vele eddig. Már tud ülni, feküdni és felugatni. Párszor voltunk nyomkövetni, az is elégjól ment, de kutyasuliban még nem voltunk. Ildi barátnőm oszlopos tagja egy mentőkutyás egyesületnek és ő invitált bennünket, hogy legalább próbáljuk ki. (Remélte, hogy megfertőződünk majd és újabb taggal bővülhet a csapat.) Ígyhát együtt kilátogattunk egy kiképzésre. Több kölyök kutya is volt, így Stellának volt kivel játszania. Nekünk az elején nem volt komolyabb dolgunk, csak be kellett járnunk az épületet. Ez egy ezer éves, romos, laktanya, az épületbe be van hordva minden féle tárgy, anyag amivel egy mentőkutya az éles bevetésen találkozhat. Van szoba, ami tele van műanyag flakonokkal, egy másik gumi abroncsokkal van megrakva, a harmadik egy pince és nagyon sötét van odabenn... Minden felé akadályok, romok, lepukkant háztartási tárgyak, lomok, törmelék és sitt hever. Sok kutya van aki a számára idegen anyagra rá sem mer lépni. Az én kiskutyám nem zavartatta magát, tank módjára gázolt át mindenen és mászott fel minden hová. Ebben nagy segítség volt Kagu a kis kelpie, hiszen úgy mentek át az akadályokon, hogy játszottak és közben észre sem vették, hogy tanulnak. Ahol kicsit megtorpantak ott az "öregek" mentek át előszőr, ezt látván már a kicsik is bátran mentek utánuk. Stellának az első meglepetést a gumikkal telipakolt szoba jelentette. Kiváncsi volt, ment volna, de nem tudott felmászni a gumikra, mert ahogy rálépett egyre, az megbillent és hirtelen nem tudta hova tegye a lábait... Ekkor bemásztam a gumik tetejére és onnan hívtam. Próbált jönni, de mindíg elborult alatta egy gumi. Kétségbeesve nézett rám és elkezdett ugatni, szinte kérte, hogy segítsek neki. Felhúztam az első gumi kupacra, és innentől már megint simán ment minden. A "palackos szoba" kifejezetten tetszett neki, élvezte, hogy ahogy lép elgurulnak előle a flakonok, és hogy jó nagy lármát tud csapni. A következő a pince volt, ott a lépcsőnél kissé megtorpant, és úgy dontott inkább leugrik a korlát nélküli emeletról. Persze figyeltem rá, nem hagytam. Második nekifutásra már a lépcsó is ment és levágtatott az öreg kutyák után. Cseppet sem zavata meg a hirtelen sötétség. A pincéből egy kis ablak vezetett ki ahova egy rozoga, tákolt, inogó, recsegő palló szerűn lehetett feljuthi. A többi kutya már kiment, Stelle próbált volna felugrani, de mivel ő még kicsi, nem ért fel odáig. Én nem tudtam felcsalni a pallóra, nem értette mit várok tőle. Aztán az egyik "öreg" kutya mint a rakéta, úgy szaladt fel rajta. Na ekkor az én kutyim is neki iramodott de félúton kicsúszott a lába és lecsusszant a pallóról. Utánam jött volna, de valószínüleg a tonnáim alatt beszakadt volna az egész tákolmány. Csenge a barátnőm kislánya felmászott a deszkán Stella pedig simán utána ment. Mondták a többiek, hgy sok kutya nem szereti ezt a helyet és a pallón sem szeretnek felmenni. Szerencsére Stellikének nem okozott különösebb gondot. Ezután kiskutyim számára jött egy kis pihenő. A rutinosabb ebekkel dolgoztunk. Nekem bújkálnom kellett, minden féle zugba, még egy hűtőben is elrejtettek. Mindíg megtaláltak a kutyák, bár egy csalafinta helyen több időt vett igénybe míg rámleltek. De mindíg megmentettek! :)

Zárás képp "körbe etetés"-t játszottunk Stellával. Nagyon élvezte. Körbe álltunk és aki leguggolt az magához hívta egy kis kajálásra. A dolog lényege, hogy szeresse az embereket és barátságos legyen, illetve, hogy a guggoló embert össze kösse a kajával. Később így lelkesen fogja keresni az embert. Néhány rutinosabb mentőkutyás erre a feladatra inkább labdát javasolt nekünk, mert Stella elég türelmetlen. Legközelebb kipróbáljuk azt is...

Hazaértünk. Stellike megkapta a kajáját, nekilátott a falatozásnak. 10 perc múlva ránéztem, az eledelnek csak a fele fogyott el, kutyusom pedig a tálja mellett aludt.... :) Kifárasztotta a játék és a sok új információ.

Csütörtökön ha minde igaz egy másik laktanyába megyünk, a többiek szerint ez sokkal izgibb. Kiváncsi vagyok ez, hogy fog tetszeni az ebemnek. Ő szemmel láthatóan élvezi a gyakorlást. Nekem még csiszolódnom kell, de nem rossz! Ki tudja talán leragadunk ennél a "műfajnál"...